Attila sosem unatkozik.
Mert még ha véletlenül, esetleg, pont nem gondolna semmire, és nem is csinálna semmit, akkor tuti, hogy ékes brit angolságú, történelmi témájú podcast-okat kezd el hallgatni – olykor altatónak is. Aminek aprócska mellékhatása, hogy bármi óvatlan történelmi kérdés merül fel, azt hosszas és alapos témafeltárás követi.

Gondoltam kifogom a szelet a vitorlából, és megkérem, ugyan nézzen már utána nagy kedvencének,  a skótkockás szövetek kialakulásának, és írjon belőle egy könnyed bejegyzést. Reméltem ezzel nyerek pár hét haladékot amíg megfelelő fonalat kutatok fel, hogy meglepetésként szőjek neki valami MacMókusost.

 Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Ő két nap alatt megírta a cikket, nekem még bő két hónap kellett, hogy titokban elkészítsem A művet… ami végül azért annyira titkosra mégsem sikerült, mert a karácsonyi ajándéknak szánt darab csak 25-én éjjelre lett beavatásra kész. Apró megcsúszás.

Skót kockás szövetet szőni nem annyira komplikált, mint elsőre tűnhet (és tűnt számomra), egészen jól követhető ritmusa van. Lassítja a munkát viszont a gyakori színváltás, az új fonalak bevezetése és eldolgozása nem kapkodó karácsonyi manóknak való. De nem ez az egyetlen dolog a világegyetemben, ami valaminek egyszerre az előnye és hátránya.

A MacMókus klánunk ősi mintázata még alakulófélben, ami egészen bizonyos, hogy alapszínei a kékek és zöldek. Az első kelme alapanyaga a 24/2 es 100% superwash merinó gyapjú csipkefonalunk, amit a Bilum műhelyében festettek meg  igényeink szerint.

Ahogy azt a tudományos alapmű-ben már olvashattuk:

“A tartan 2/2-es sávolyban készül, azaz a vetülékszál 2-2 láncfonalat keresztez. […] A teljesen szimmetrikus mintázatú szövet felvetésének egysége a sett, ami maga is tükörszimmetrikus, azaz felező pontjától a szálak fordított sorrendben következnek, egy teljes szélességen belül a settek is ismétlődhetnek.”

Leendő felvetésem a szálsűrűségét 10-12-re tippeltem centinként, ami végül 12 lett, jórészt mert ilyen bordát találtam. 
Mivel férfi sálnál úgy gondoltam, 30 centi szélesség éppen kellemes lesz, a mintaegység pedig úgy adta ki, felvetésem összesen 412 szálból állt össze.

És ahogyan az egy tisztességes MacMókus kockázathoz illik, roppant szimmetrikus.

Szövéshez a 8 nyüstös Ashford asztali szövőszékünket választottam, bár ez alkalommal csupán 4 nyüstkeretre volt szükségem a sávoly mintázat (angolul twill) szövéséhez, keretenként 101 nyüstszemmel.

 

 (Közbeszúrt feljegyzés az utókornak:
Nyilván rajtam kívül mindenkinek egyértelmű, de én a nagy szövőszékek maratoni pamut felvetésein szocializálódva megleptem magam azzal a felismeréssel, hogy dicséretes spórolni a nemes fonalakkal – de nem a felvetés készítése közben. Ha egy szál már a felvetőkereten elszakad, akkor annak oka van. Ezt illedelmes körökben nem firtatjuk túlzottan, viszont szemérmesen félretesszük a fáradt szálat, hogy vetülékként lehessen hasznos tagja a klánnak. Okos szövő (és aki már a maga kárán megtanulta) felvetőszálat  csakis a kezdő- vagy végpöcöknél (de inkább kezdőnél) told. A kötőfonalnak is alkalmas lazább sodratú gyapjú rugalmassága éppen elég kihívás lesz később, ne tetézzük feszülő csomókkal. Nem, még takács csomókkal sem. A menetközbeni összes szálszakadásom ilyen magukat megadó toldáspontok miatt volt, és hát ennyire vékony szövetben a legapróbb bog is érzékelhető.
Még ha a drága zsűri később úgy is tesz, mintha csak én látnám ezeket.)

Mivel 2/2-es sávolyt fogok a teljes hosszában szőni, ezért a vetülék fonalakat is duplán csévéltem fel.
A bevetési tervem egyezett a felvetés szálsorrendjével, így (már ha nem görcsöltem túl), könnyedén szövette magát. Problémát inkább öregszeműségem (skandalum, de legutóbb ezzel a diagnózissal írt fel nekem szemész olvasószemüveget…), kapkodásom és a bolygóegyüttállás (értsd feledékenységem) okozta, merthogy állandóan elvesztettem a fonalat. Illetve a fonál a kezemben volt, de az, hogy hanyadik sornál tartok,  azonnal kiesett a fejemből, ahogy picit is másra figyeltem. Mint például a kamasz skót macskára, akiben valami ősi gént aktivált a nappali közepén megjelenő számos színes motring. És mivel  nem láttam jól még az olvasó szemüvegemben sem (mert tényleg pilincka sorok ezek), és némiképpen maximalizmusra is hajlamos vagyok, ezért folyton elbizonytalanodtam, fotóztam, nagyítottam, számoltam, megnyugodtam és haladtam tovább. 

Amíg eszembe nem jutott az én kedves segítőm, Panda kartárs  – a kattintgatós sorszámolós – akit hadrendbe állítva a dolgok ezen része egyszerűbbé lett. Kivéve, hogy már csak két éjszakám volt karácsonyig, és még csak a tervezett hossz egyharmadánál tartottam, ámde időm már egyéb elfoglaltságaim miatt nem maradt szőni. Az legalább megnyugtatónak látszott, hogy a leendő négyzetek lelazított állapotban valóban négyzeteknek látszottak. Mert ugye a szakirodalom azt is írta, hogy:

 “Nyilvánvalóan a vetülékszálak szintén a settben megadott rendet követik, így eredményezve szép szabályos négyzeteket.”

Szóval hurrá, szövök. Nagyjából a megadott sorrendben. Többnyire.

Miután az alkohol fogyasztás számomra nem alternatíva, és más választásom nem körvonalazódott,  elfogadtam a helyem a Zuniverzumban. Ennek első lépéseként karácsonyi ajándék B tervnek előléptettem a januári Attila napra gyűjtögetett kincseket, majd másodikként december 24-án laza eleganciával mutattam be, hogy maga a szövés folyamata is ajándék. Így amíg tradíciónkként ismételten megnéztük az Love actually című alapművet (biztos semmi köze nincs a filmnek ahhoz, hogy egy évvel ezelőtt ez a drága ember éppen Szenteste kérte meg a kezem…) én szőttem becsülettel.

Nem szaporítom a szót, 25-én este ötkor vágtam le a szövőszékről, éjjel már kirojtozva öblítettem. Jó, hát 412 szálhoz nem kell karácsonyi csoda aránylag gyorsan végezni, pláne ha másnap már TÉNYLEG át szeretném  adni a kész darabot.

Így aztán 26-án már átgőzölve került feltűnés nélkül ajándékcsomagolásba, majd megsétáltattuk.
A kutyákat is, meg a sálat, hogy fényképezni tudjam. Dicsekvésül.
Persze végül, mert annyira vacakok lettek a kinti képek, a hivatalos sajtófotóhoz egy másikat választottam. Egy eléggé szeretem fotót.
Ezúton jelzem, hogy tudomásom szerint Attila egyelőre modell karriert nem tervez, így az ilyen jellegű ajánlatokkal lehet érdemesebb rajtam keresztül megkeresni. Ígérem (eleinte) alacsony ügynöki jutalékot kérek majd.

És az összesítés:

A sál kész mérete 30,5×204 cm (+rojtok), összesen 156gr. Maga a könnyed és meleg elegancia.
(A szövőszéken még 31×220 cm volt, de ezt most jellemzően feszítve mértem.)
Összesen kb. 200 gr fonalat használtam fel (felvetésnek és vetüléknek összesen) úgy, hogy 60 centis technikai veszteséggel számoltam.
Színek szerint sárgából minimális, kb. 15 gramm, zöldből 50 gramm, a világosabb kékből 60, míg a fő szín (ami a kész munkán annyira nem is ötlik szembe), a mélykék 75 grammot igényelt.

Ui. Mivel a zöld az én szememnek legalábbis a reméltnél erősebb hangsúlyt kapott, úgy gondolom a klán hivatalos mintája nem ez lesz… de erről még nem nyilatkozhatok.