Elfogultan októberi vagyok. Ha rajtam múlna, az október legalább két hónapig tartana.

Mert nyilvánvalóan a hónapok legszebbike.
Illatos és zamatos, fényekkel játszó és derengő árnyakba burkolózó, de leginkább színes és gyönyörű – az élő és elmúló tónusai együtt kísérnek a csendesülés felé.

És van az úgy, hogy a Gondviselés októberi társsal áld meg, ráadásként olyannal, aki férfiként bátrabban visel színeket, mint jómagam. Szövői ambíciómat követő szeretetteli figyelme nem csak önbizalommal tölt, de inspirál is.

Amikor mellényt óhajtott, ő bökött a szóba jöhető spulnikra. Eleinte óvatosan készítettem próbákat, féltem, hogy túl harsány lesz a végeredmény. Aztán egyszercsak magam mellé pakoltam jópár csévét: nem csak színeket kevertem, de fonalvastagságot is. Elindult a kezem… majd a fantáziám.

Így született a mellrész – a pillanat sugallata szerint, kerülve bármiféle szabály kötöttségét. Az, hogy a háta egyszínű legyen, mindkettőnknek egyértelmű volt. Egyszerűen kellett egy stabil, mégsem unalmas alap, ami egyensúlyt teremt a színek és minták karneváljában. A két szövetet Véghné Erzsike, nádudvari varrónő varrta mellénnyé, akinek munkáját csak köszönni tudom.

Így lett hát októbert ünneplő születésnapi ajándékká, és egy kicsit többé. Az első olyan munkámmá, amivel (az általam látott) tökéletlenségei ellenére is maradéktalanul elégedett vagyok.

Apróbetűs textilus technikus: készült fekete 50/2 pamut, 118-as sűrűségű, 60  cm széles felvetésben, befűzött minta éksávoly variáció,  vetülék 50/2, 34/2 pamutcérnák 2 illetve 3 szálas összecsévélésével. A kész mellényhez 2XL-es méretben összesen 3,2 méter szövetet szőttem.