Vannak láncképes és láncképtelen fonalak.

És persze vagyok én, a makacs.
Pluszként ebben a történetben ott van egy szeretett barátnőm, aki valamikor időtlen ideje kért tőlem egy nagy beburkolódzós kendőt. Olyasmit, mint a berlinerek, csak őszi színűt. A fonalakat válogatva azért felmerült, hogy ő talán mégsem annyira színesre gondolt, mint inkább monokrómra. Bennem meg az, hogy nyugdíjba megyek, mire megkötöm.

Ha mindezeket összeadjuk, megfűszerezzük az eltelt hónapok számával, mi jöhetne ki ebből, mint egy igazi Mókuscher (szigorúan sch-val), színes is és nem is, meleg is meg beburkolódzós is. Nem kötött, de szövött, még akkor is, ha a józan ész minden szabályának ellentmondott, hogy ezt a  Lana Gatto Lancaster kötőfonalat láncfonalként használjam.

Mert hát lássuk be a laza sodrat nem a szakítószilárdságáról híres, és ez még nem minden, amit felhozhatunk ellene. Ez a fonal sziszes-szöszös, (mert tweednek azért erős túlzás lenne nevezni) a felületére inkább rálehelték a színes bizéket, mint belefonták. És mindezeken túl a ugye mindaz, amit nem sodortak össze, alig várja, hogy a szomszédjához tapadhasson. Mintha attól tartanának, hogy különben elfújja őket az idők szele.

60 cm széles Kromski Harp Forte keretemen vetettem fel 2,4 métert, (emlékeim szerint) 40-es bordával, alaposan megfontolt ráérzésre úgy egy negyed részben a zöld és sárga között játszó 8816-os, háromnegyed részben a szürke árnyalati között váltó 8814-es színkódú változattal. Mert jó ötletnek tűnt. És az is volt… nagyjából az ötödik sorig. És akkor elkezdtem emlékezni, hogy miért is nem használunk olyan gyakran moher fonalat merevnyüstös felvetéshez. Vagy bármilyenhez.

És mert a fonalak éppen csak sírva nem fakadtak a nyüstöléstől, úgy döntöttem, ideje bevetni a nehéztüzérséget –  egy szőnyegszövő leverő villa képében. A trükk bevált, elég gyorsan ráéreztem, milyen leverési erősséget kíván az alakuló szövet.

És hát imádtam. Minden egyes szádnyílást, amit megbeszéltünk egymással, a fonal, a Kromskim és én. És a végeredményt, ami puha, beburkolódzós és olyasmi, mint egy berlinerek. Csak ez színes. Meg nem színes. Mint egy Mókuscher.