Amikor valaki nálunk sző, arra kérem, hogy küldjön egy képet a beavatott, kész munkáról.

Persze, a szövőszékről lekerült darab is izgalmas és szép, de a kéziszövés olyan varázslat, ami megérdemli, hogy végeredménye teljes pompájában mutatkozhassék. 

Mert a textilszálak sorsa nehéz, kiállnak hideget-meleget, fonják, festik, feszítik és leverik, ki ne fáradna ebben el? Még Hamupipőke is. Na ugye.

Tulajdonképpen egyébként Eszter vörös sálját szerettem volna megmutatni.

Hozzám nagyon közel áll “a kevesebb több” elve, a finom, visszafogott elegancia. 

Eszter először azzal érkezett hozzám, hogy vörös selyem sálat szeretne szőni. Hosszút, mindenféle blikkfang nélkül. És megszőtte. Végtelen szorgalommal és koncentrált figyelemmel.

Amikor legközelebb jött, visszahozta a már kirojtozott, beavatott darabot, hogy fotózzuk inkább a műhelyben.

Elfogult vagyok, nyilván. A maga visszafogott egyszerűségében van benne valami nagyon vérpezsdítő. Nézzétek meg, hát nem gyönyörű?

Nagyon utóirat:

Nem vagyok vörös típus.

De ez a chilivörös selyem (Bilum Kalang, ha jól emlékszem…) még engem is erősen megkísértett.

Hiába, veszélyes munka a szövőnőké.